Hó, mint hamu

Termékleírás

TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat. Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt. Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.

További információk

SZERZŐ

SARA RAASCH ötéves kora óta tudta, hogy a könyvek világa lesz az otthona. Már akkor sejtette, amikor barátnői a jótékonysági vásáron limonádét árultak, ő pedig saját rajzainak képeskönyvét tette a rögtönzött standra. Azóta nem sok változás történt: barátnői még mindig aggódón vonják össze a szemöldöküket, amikor azt látják, hogy a megírt világ iránti rajongása, lelkesedése milyen szélsőséges megnyilvánulásokra ragadtatja. Ez az első könyve. Ebben nincsenek benne a saját rajzai.

IDÉZETEK

„Egy napon majd nem csak sötétben búvó szavak leszünk.”

„A legnagyobb hóvihar is egyetlen hópehellyel kezdődik.”

„Akármi történik, akárki támad rám, akármelyik piperkőc disznó gondolja azt, hogy hatalma van felettem, én akkor is én vagyok. És mindig is az leszek, aki vagyok.”

„A félelem olyan mag, amit ha egyszer elültetnek, megállíthatatlanul elburjánzik.”

„Ők hoznak döntéseket, ők alakítják a jövődet. Az a titok, hogy megtaláld a módját, hogy úgy is, mindannak ellenére is, önmagad maradj.” 

„– Tehát… – szólalok meg, amint elindulunk balra a folyosón – …ön Cordell királyának fia. Milyen érzés királyfinak lenni?

Theron felnevet.

– Néha nagyon jó, máskor egyenesen borzalmas. Ön gyönyörű. Milyen érzés gyönyörűnek lenni?” 

“Ezért olyan érdekes az irodalom. Minden értelmezés kérdése, és száz embernek százfélét jelenthet. Sosem jelenti kétszer ugyanazt.“

“Ragaszkodunk múltunk egy részéhez akkor is, ha az egyben felidézi a fájdalmat, hogy az a múlt, amire vágyódón emlékezünk, nem tér vissza soha már. Az a fájdalom kevésbé szörnyű, mint a felejtés fájdalma.”

„van úgy, hogy ha hiszünk valamiben, ami nálunk hatalmasabb, segít eljutni arra a pontra, ahol elég, ha önmagunk vagyunk; akár van varázslat, akár nincs.”

„Én saját életet akarok, olyan életet, ahol azt érezhetem, hogy Télország része vagyok. Ezt pedig csak harccal érhetjük el.”

„Ez az egész valahogy nem tűnik valóságnak. Olyan sokáig próbáltam, olyan nagyon akartam csak Meira lenni. Csakhogy az sem olyan egyszerű kérdés, hogy ki vagyok tulajdonképpen. Semmi nem egyszerű. Olyan, mint ez a hóesés Jannuari városa fölött… Lehull egy hópehely az üres égboltról. Egyetlen fagyott hópihe. Aztán egy másik, és még egy… És az úton egy szempillantás alatt tucatnyi különböző hópehely hever. Ezekből a kis pelyhekből kiszámíthatatlan hóvihar kerekedik. Gyönyörű, veszélyes, hatalmas.”

„Mather megrezzen, és tudom, mitől. Attól, hogy királyi címén szólítottam. Azon a címen, amit használnom kell. Ez a szó, felség, az átléphetetlen határ, amely elválaszt minket, amely tisztes távolságot tart közöttünk; köztem, a kiképzés alatt álló árva katonalány és leendő királyunk között. Bármilyen rettenetesek a körülményeink, bármennyire tény, hogy együtt nőttünk fel, mosolya bármennyire megborzongatja testem idegszálait, ő akkor is ő, és én akkor is csak én vagyok; és igen, muszáj, hogy egy napon uralkodótársa legyen, de igazi hölgy, hercegnő, nem az a lány, aki vele kardozik.”

„Télország királya és Cordell koronahercege közötti vad birtoklási harc közepébe kerültem. Mindenre, ami szent, hideg, hűvös és jeges! Hogyan történhetett ez?”

„Ha itt halok meg, akkor is tettem valamit értük. Hiszen mindig is erre vágytam. Hogy tehessek valamit Télországért. És tenni fogok… Nem csak saját beszűkült lehetőségeim között… Amit teszek, az fontos lesz a világnak, amit még nem ismerek, mert azt fogom tenni, ami a királyságomnak a legfontosabb. Azt hiszem, ez jobban kifejezi azt, hogy tartozunk valahová… Hogy készek vagyunk bármit megtenni. Mindent, amit meg kell tenni. Készen állok. Megteszem, amit meg kell tenni, függetlenül attól, hogy én mit akarok.”

„Hannah lánya vagyok. Télország mágiasztere. Harcos vagyok, katona, hölgy, királynő, és mindenekelőtt, ahogy a hómezőn át Jannuari néma romjai felé iramodom, Meira vagyok. És akármivel is próbálkozik Angra, nem tud meggátolni abban, hogy elmossam e királyság üszkös romjait, és életünkbe a hó gyönyörűséges, jeges békéjét hozzam el.”

„Lehet, hogy te képes vagy túllátni helyzetünk valóságán, és elképzelni valami más végkifejletet, de amit én láttam és látok, mind arra emlékeztet, hogy nem rendelkezhetünk a saját életünk felett.”

Jégcsap, mint szikra

Jégcsap, mint szikra by Twister Media on Scribd